Az ipari állattartásban évente több mint 80 milliárd állatot ölnek meg világszerte.

Képzeld el, hogy egyetlen helyiségbe vagy bezárva egész életedben. Nincs hová menekülnöd. Mindent elvesztettél, amit szerettél csak azért, mert valaki azt mondta: ez így van rendjén.

Egy tehén élete 20 év is lehetne. Az ipari rendszerben jó, ha 5 év jut neki. Aztán jön a vágóhíd. Egy malac akár 15 évig is élhetne, de már 6 hónaposan levágják. Miért? Mert olcsóbb így. Mert megszoktuk. Mert nem látjuk őket.

A szem, ami visszanéz

A legtöbben sosem néztünk igazán az állatok szemébe. Pedig a tudomány egyértelmű: a legtöbb haszonállat legyen az csirke, disznó, tehén vagy nyúl komplex érzelmeket él át. Éreznek félelmet, fájdalmat, kötődést és gyászt. Egy tanulmány szerint a tehenek képesek barátságokat kialakítani, és ha elválasztják őket egymástól, szorongást mutatnak. A malacok kognitív képességei egy hároméves gyerekéhez hasonlíthatók. A csirkék pedig megértik az ok-okozati összefüggéseket, és tudnak tervezni, olyan mentális folyamatokra képesek, amit korábban csak főemlősöknek tulajdonítottunk.

Mégis, évente több mint 80 milliárd állatot ölnek meg az ipari állattartásban. Egyetlen év alatt. Többségük sosem lát napfényt, nem érzi a földet a lába alatt, nem élhet ösztönösen. Csak létezik egy célért: hogy termeljen.

„Állatok erre születtek” – vagy mégsem?

Sokan azzal védekeznek, hogy az állatok „erre születtek”, de ez önigazolás, nem tény. Az evolúció során semmilyen faj nem jött létre azért, hogy szenvedjen. Az ember alkotta meg ezeket a rendszereket és csak az ember képes változtatni rajtuk.

Az ipari állattartás nemcsak az állatokkal kegyetlen. A klímaválság egyik fő okozója is. Az ENSZ jelentése szerint az állattenyésztés nagyobb mértékben járul hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, mint a teljes közlekedési szektor (FAO, 2006). Ráadásul az antibiotikum-rezisztencia – a jövő egyik legnagyobb egészségügyi veszélye döntően az állattartásban túlhasznált gyógyszerek miatt alakul ki.

„De én csak egy ember vagyok…”

A legnagyobb változás mindig az egyénekkel kezdődik. Egy ember, aki nemet mond az értelmetlen szenvedésre, példát mutat. Nem kell tökéletesnek lenned. Csak tudatosnak.

Nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra válj vegánná. Azt mondom, nézz a tányérodra úgy, mint aki tudja: az ott egy élet volt. Hús-vér lény, akinek fájt, ha bántották. Aki szeretett volna élni. Ahogy te is.

A kérdés még mindig ott van:

Neked mennyit ér egy élet? Egy ebédet? Egy cipőt? Egy szokást, amit örököltél, nem választottál?

Mert ha egyszer elkezded meglátni bennük a „valakit” – és nem csak a „valamit” akkor már elindult benned valami. Valami fontos. Valami emberi.