A nyaralás sötét oldala: amikor az állatok fizetnek a szórakozásunkért

A világ legszebb helyei gyakran a legkegyetlenebb szenvedések színterei is. Trópusi naplementék, pálmafák, türkiz tenger és közben láncra vert elefántok, bedrogozott tigrisek, kizsákmányolt állatok. A turizmus egy olyan iparággá nőtte ki magát, amelynek sötét oldalát sokáig elfedtették a mosolygós fényképek az influenszerek álomutazásai és a „kötelező” programok, de egyre több hang hívja fel a figyelmet arra, hogy a turista élmények egy része valójában súlyos állatkínzáson alapszik.

Nem élmény, hanem kizsákmányolás

Amikor valaki elefánton ül, tigrissel fotózkodik vagy delfinshow-t néz legtöbbször nem tudja, hogy ezek az állatok szenvednek. A legtöbb attrakció mögött szisztematikus erőszak, elszigeteltség, fizikai és pszichés kínzás áll. Az állatok gyakran kis helyen élnek, természetellenes viselkedésre kényszerítik és megfosztják őket az alapvető szükségleteiktől.

Példák, amik mögött valós szenvedés áll

Egy elefánt, aki egész életében csak hurcolt

Thaiföldön, ahol a turizmus egyik fő vonzereje az elefántlovaglás, sok elefánt élete már fiatalon megtörik. A „phajaan” nevű folyamat során, amit szelídítésnek neveznek fizikailag és mentálisan is megtöri a fiatal állatokat. Egy nőstény elefántot kicsi kora óta láncra verve tartottak, és egész nap turistákat cipelt. A hátán nyoma maradt az évek óta ráerősített fém nyeregnek, sebei sosem gyógyultak be. Amikor épp nem dolgozott egy fához volt kikötve.

Drog hatása alatt tartott tigrisek a turistafotókhoz

Thaiföld és más délkelet-ázsiai országok gyakori attrakciója a „tigrissimogatás”. A turisták boldogan fotózkodnak ezekkel a fenséges állatokkal, miközben azok nyugodtan, szinte mozdulatlanul tűrik a közelséget. A valóság az, hogy a legtöbb ilyen tigris nyugtatószerek hatása alatt áll. Egyes helyeken a karmukat és a fogaikat eltávolítják, hogy ne jelentsenek veszélyt. Az állatok napokat vagy akár heteket töltenek láncon, mozgásra képtelenül, hogy engedelmesnek tűnjenek.

Santorini szamarai

Görögországban, különösen Santorini híres szigetén, a turisták hosszú évek óta szamáron közlekednek a meredek lépcsős utcákon felfelé és lefelé. Ez a „hagyomány” a helyiek megélhetésének része, de az állatok számára sokszor pokoljárás. A szamarakat gyakran túlterhelik sok turista testsúlya meghaladja azt a határt, amit egy ilyen állat biztonságosan elbírna. A napnak kitéve, kevés vízzel, órákon át dolgoznak a legnagyobb hőségben. A nyergek sokszor nem megfelelőek, kidörzsölik az állatok bőrét, és az állatorvosi ellátás is esetleges. A túlterhelés, a nem megfelelő pihenőidő és a helytelen táplálás következménye sok esetben látható: sebek, sántítás, kimerültség, pszichés zavarok.

Kimerült tevéken a sivatagban

A sivatagi tevegelés sok utazási bakancslista része, főleg olyan helyeken, mint Dubaj, Marrakech vagy Kairó. A teve hátán ringatózva, naplementében fotózkodva valóban mesés élménynek tűnik. A valóság azonban gyakran távol áll ettől az idilltől. Sok teve napi 10–12 órát dolgozik tűző napon, gyakran víz és pihenés nélkül. Turisták százai ülnek rájuk, fáradhatatlanul pózolnak velük, miközben a legtöbb állat egész napra ki van kötve egy helyre árnyék, mozgás és társaság nélkül. Gyakori a túlsúlyos emberek szállítása, a rosszul illeszkedő nyergek, és az, hogy veréssel kényszerítik őket elindulni. A turisták nem látják, hogy amikor a teve „leül”, és engedi a felszállást, azt nem örömmel, hanem megtanult félelemből teszi. Amikor már nem bírják tovább a munkát, egyszerűen magukra hagyják őket, elpusztulni. A kérdés nem az, hogy egy teve „el tud-e bírni” minket. Hanem az, hány év szenvedés kellett ahhoz, hogy elérjük azt a képet az Instagramon.

A lovak története

A lóháton való városnézés vagy hintózás sok turista számára romantikus, különleges élményt jelent. Gondoljunk csak New York ikonikus Central Parkjára vagy a Gízai piramisok előtti poros utakra, ahol lovak húzzák a turistákat a nevezetességek felé. Az idill mögött azonban gyakran fájdalom áll. Ezeket az állatokat napi 8–10 órán át dolgoztatják, sokszor perzselő hőségben, pihenő és árnyék nélkül. Aszfalton vagy homokban húzzák a terheket, miközben a zaj, tömeg, forgalom mentálisan is megterhelő számukra. A turisták gyakran mit sem tudnak arról, hogy a ló már reggel óta dolgozik, sebei nincsenek ellátva, és ha épp nem szállít embert vagy kocsit, akkor rövid kötéllel egy oszlophoz van rögzítve, mozdulatlanságra ítélve. Nem ritka a túlterhelés, a rosszul illeszkedő szerszámok használata, és az sem, hogy veréssel vagy rángatással kényszerítik őket mozgásra. A ló pedig nem azért indul el, mert van kedve, hanem mert megtanulta, hogy ha nem engedelmeskedik, fájdalom vár rá. 2022-ben New York belvárosában egy ló a forgalmas úton összeesett a kimerültségtől, miközben turista sétáltató hintót húzott. Több percig feküdt a betonon, az emberek döbbenten nézték, ahogy próbálják lábra állítani. A videó bejárta a világot, sokaknak pedig ez volt az első alkalom, hogy szembesültek a valósággal: ez az élmény nem mindenkinek szórakoztató. Ahogy a teve nem „mosolyog” a naplementében, úgy a ló sem élvezi a városnéző kört. A kérdés itt sem az, hogy „elbír-e” minket. Hanem az, hogy mibe kerül ez az élmény annak, aki csendben tűri, hogy díszlet legyen a nyaralásunkban.

Miért veszünk részt benne?

Sokan nem gonoszságból támogatják ezeket a programokat, hanem tájékozatlanságból. Az utazási irodák gyakran úgy hirdetik ezeket a programokat, mintha azok az állatok jólétével összhangban történnének. A közösségi médiában terjedő képek pedig romantizálják ezeket az élményeket. A probléma ott kezdődik, hogy nem kérdezünk. Nem nézünk a kulisszák mögé.

De amikor tudatosabbá válunk, és elkezdjük meglátni, hogy mit is jelent ez az élmény az állatnak onnantól már nem tudjuk nyugodt szívvel élvezni.

Mit tehetsz te, mint utazó?

A változás ott kezdődik, hogy nem veszel részt ezekben a programokban.

Ehelyett:

• Látogass állatmentő központokat vagy rezervátumokat, ahol az állatok természetes viselkedésüket élhetik meg, és nem kényszerítik őket produkciókra.
• Ne fotózkodj vadállatokkal, főleg ha azok láncra verve, mesterséges környezetben vannak.
• Keress rá: honnan jöttek az állatok? Milyen körülmények közt élnek? Mi történik velük, amikor a turisták hazamennek?
• Oszd meg az igazságot. Ha másokat is elér ez az információ, kevesebb lesz a kereslet így kevesebb lesz a kínálat is.

Nézőpontváltás, az élményed valaki szenvedése?

Az állatkínzó turizmus lényege épp ebben a torz nézőpontban rejlik: egyesek élményként, kalandként, boldog pillanatként élik meg azt, ami az állat számára szenvedés. Ahogy egyre többen ébrednek rá erre az ellentmondásra, úgy nő a felelősségünk is: utazóként nemcsak a saját élményeinkért, hanem a választásaink következményeiért is felelünk.

A valódi élmény nem más szenvedésén alapul. Egy természetes erdő látványa, egy nyílt óceánban történő delfinles, egy önkéntes nap egy menhelyen ezek is lehetnek életre szóló emlékek. Kegyetlenség nélkül.

---

Ha téged is megérintett ez a téma, ne tartsd magadban. Oszd meg ezt a cikket másokkal is. A szemléletváltás ott kezdődik, hogy beszélünk róla.

Ha tetszett, maradj velem az oldalon még sok fontos, hasznos és elgondolkodtató tartalommal várlak.