Az elfojtás ára: Krónikus kimerültség és belső feszültség
I. Rész:
Azt érzed, hogy állandóan fáradt és feszült vagy, még akkor is, ha eleget alszol? Mintha mindig arra készülnél, hogy valami rossz fog történni? A vállad be van feszülve, és egy apró megjegyzés is napokra kibillent a nyugalmadból?
A legtöbb ember a kimerültséget a túl sok munkával vagy a vitaminhiánnyal magyarázza.
Pedig a pszichológia szerint a tartós fáradtság, ingerlékenység és a krónikus belső feszültség gyökere gyakran nem az időbeosztásunkban, hanem az énhatáraink hiányában keresendő.
Ez a sorozat első része, amelyben azt mutatom meg, hogy, hogyan halmozódik fel bennünk a tudattalan energia, ami a későbbi ítélkezés és harag forrásává válik.
Belső feszültség: túlélő üzemmód a mindennapokban
A belső feszültség a szervezet „küzdj vagy menekülj” mechanizmusának tartósan bekapcsolt állapota. Őseinknél ez a reakció a túlélést szolgálta, de a modern életben a leggyakoribb kiváltó ok a lelki megterhelés és a megfelelési kényszer.
A krónikus kimerültség 3 fő jele:
- Állandó aggodalom: Folyamatosan készülsz a legrosszabbra. Ez a mentális éberség kimeríti az idegrendszert.
- Testi tünetek: Gyakori fejfájás, gyomorproblémák, befeszült váll és nyak. A test szó szerint „tárolja” az elfojtott érzelmi energiát.
- Túlterheltség érzése: Úgy érzed, bármennyit is dolgozol, soha nem jutsz a végére a teendőknek. Ennek oka gyakran nem a feladatok mennyisége, hanem az, hogy a belső feszültség miatt nem tudsz hatékonyan működni.
A belső feszültség tehát nem más, mint a felhalmozódott, meg nem élt energia: düh, szomorúság, elutasítás – mindaz, amit elnyomunk magunkban.
Hol szivárog az energia? Az énhatárok elvesztése
A belső feszültség legfőbb oka a nem létező énhatárok. Az énhatárok azok a mentális, érzelmi és fizikai vonalak, amelyeket magunk és mások között húzunk meg, hogy megvédjük az időnket, az energiánkat és az érzelmeinket.
Amikor nem tudunk egészséges határokat húzni, az alábbi veszteségek érnek minket:
- Időveszteség: Nem tudsz nemet mondani a plusz feladatokra sem a munkahelyen, sem otthon. (Mások szükségleteit a sajátod elé helyezed, hogy elkerüld a konfliktust vagy az elutasítást.)
- Érzelmi kimerülés: Mások hangulata és problémái túlzottan befolyásolnak, ahelyett, hogy megvédenéd magad, átveszed a negatív energiát.
- Tudattalan düh: Nem engeded meg magadnak, hogy kifejezd a nemtetszésedet, inkább mosolyogva tűrsz, miközben forr benned a harag, amit nem adsz ki magadból.
Ne feledd: a határok meghúzása nem önzőség, hanem önbecsülés. Aki nem tiszteli a saját határait, az nem várhatja el, hogy mások tiszteljék őt.
A megfelelési kényszer
A határok hiányának és a krónikus belső feszültségnek az egyik leggyakoribb lelki oka a megfelelési kényszer.
- A félelem, ami a mozgatórugó: Sokszor nem azért nem mondunk nemet, mert nem akarunk, hanem mert félünk, hogy nem szeretnek, elutasítanak vagy csalódást okozunk.
- A maszk viselése: Folyamatosan azt mutatjuk a világnak, amit a környezetünk elvár, így elfojtjuk a valódi énünket és érzéseinket és minden egyes elfojtott érzés energiája hozzáadódik a belső feszültség tartályához.
Ez a csendben gyülemlő energia az elfojtott harag, a feldolgozatlan fájdalom, a fáradtság nem tűnik el.
Ahogyan a tűzhelyen felejtett kukta sem bírja sokáig, a bennünk lévő nyomás is utat keres magának, és ez az út sokszor a külső ítélkezés és az aránytalan harag lesz, amiről a sorozat következő részeiben olvashatsz.
Zárógondolat
A krónikus kimerültség és a tartós belső feszültség egy rejtett üzenet: figyelmen kívül hagyod a saját szükségleteidet, és elárulod a saját határaidat. Amíg nem állítod meg ezt az energia-szivárgást, addig nem lesz belső békéd.
De hogyan tudjuk felismerni azt a konkrét tulajdonságot, amit annyira elutasítunk magunkban, hogy másokra vetítjük ki?
Következő cikkemben arról írok, hogyan találkozhatsz a saját „árnyékszemélyiségeddel” vagyis azzal a részeddel, amelyet nem akarsz látni, mégis ő váltja ki benned a legerősebb érzelmi reakciókat.
Itt találod: Árnyékszemélyiség: Mit utálsz a legjobban magadban?
